Nos, a véleményem az albumról nagyon röviden, tömören, velősen kiolvasható a post címéből is :-)
De fejtsük csak ki...
Vagy 5 éve nem adtak ki albumot. Nos, megérte várni. Az új album több, mint egy szimpla Green Day-album, egész konkrétan egy punk-rock-opera. Mintha összezárták volna a Pink Floydot és a Green Dayt egy cellába és megmondták volna nekik, hogy addig ki se jöhetnek, amíg nem írnak egy olyan lemezt, ami mindkét zenekar rajongótáborának bejöhet (lehet, hogy ezért tartott 5 évig? :-) ). Sikerült.
Éppen ezért érdemes végighallgatni legalább egyszer a számokat sorban, hiszen egymásra épülnek. Meg aztán még egyszer. Utána egyszer full hangerőn, hallja csak a szomszéd! Utána egyszer halkan, figyelve a szövegre. Utána még egyszer. Meg még egyszer...
Honnan is kezdjem? Mondjuk kezdjök a számonkénti boncolással!
- Song of the Century
Röpke bevezető, kissé Fallout-hangzással. Nagyon komoly, még a The Ink Blots is megirígyelhetné :-) Nagyon kellett a lemezre, megad egy alaphangulatot. - 21st Century Breakdown
Ez pedig az alaphelyzetet adja meg. Tömören a mai húszéves generáció alaphangulatát. Magyarán hogy szánalmas senkiknek érzik (érezzük?) magu(n?)kat. Erőteljes szám, sok igazság van benne még nekünk is, csak helyettesítsük be Nixont mondjuk Antallal, 1969-et a Ratkó-korszakkal, július 4-et pedig augusztus 20-szal. És persze Amerikát Magyarországgal. - Know Your Enemy
Az album eddigi "leggríndéjesebb" száma, laza, punk rockos, friss, tempós - ugyanakkor egy későbbi szám által teljesen más megvilágításba fog kerülni. Vigyázó szemeiteket a bűvös 13-asra vessétek! Ha pedig figyeltetek a szövegre, láthatjátok, hogy az bizony NEM lazapunkrock. - ¡Viva La Gloria!
Erős váltás, legalábbis az első taktus az előzőhöz képest biztosan. Kellemes kis zongora-aláfestés, dallamos, szinte már nyálas lenne, ha nem ismernénk az irónia fogalmát. Majd a harmadik versszak után visszavált pörgősre; jót tesz a számnak. A cím jelentése spanyolul: "Éljen a dicsőség!", illetőleg (ha nem lenne ott a "la") éljen Gloria! Megjegyzés: Gloria a lemez egyik főszereplője (ha már rock-opera, vagy mi a fene...), idealista, ámde kissé naív. - Before the Lobotomy
És megintcsak lassú dallam, az egész szám az előző albumról a "Give Me Novocaine"-t idézi. Mondjuk nem véletlen, a téma is kissé hasonló, menekülés a Zélet elől az önkívületbe. Az itt emlegetett Christian a másik főszereplő. Önpusztító, becsapott, sebzett, stb... Ja, ő és Gloria járnak. - Christian's Inferno
Az eleje zúz, de nagyon. Piszok dühösen indul a szám, és később sem lazít túlzottan, amikor Christian monológjai vannak. A külső narratíva már lightosabb punk-rock, a kettő közti instrumentális részeket pedig egy-két metálbanda is megirigyelhetné. Az egyik kedvencem a lemezről. - Last Night On Earth
Andalító, szerelmes szám - minimális irónia, maximális elkeseredettség. Na igen, a Green Day képes arra, hogy úgy énekelje: "My beating heart belongs to you", hogy közben a dal maga nem válik túl nyálassá. Azért kicsit az, de illik az albumba, feloldja az előző szám hangulatát. - East Jesus Nowhere
Ééééés megérkezett a finom(?), burkolt(?) egyházkritika. Az elején jó kis effekt, rádiótekergetés, amíg rá nem bukkan valami prédikátor műsorára, aki echte fanatikus módon sürgeti a visszatérést az atyaszent egyház kebleire. Figyelem, irónia! Ha valaki nem vevő rá (és nem figyel a szövegre), még azt hiheti, hogy az egyház van itten éltetve. Pedig nem. ("Join the choir, we'll be singing / In the church of wishful thinking!") - Peacemaker
Akkusztikus bohóckodás? Részben. Az előző szám logikus folytatása? Részben. Ütős? Teljes egészében. Utalás Irakra? Maximálisan. Gázára? Még szöveg szintjén is. Megkésett? Nem, merthogy még Obama sem gondolkozott a szitu rendbetételén... - Last of the American Girls
Hm... a "She" és az "Extraordinary Girl" köszön vissza. Ki más lenne ez a lány, mint Gloria? Vidám dallam, depresszív szöveg ("She plays vinyl records singing songs on the eve of destruction", "She will come in first for the end of the western civilization / She's an endless war, she's a hero for the lost cause"). Bírom az ilyen disszonanciát. - Murder City
Véget sem ér az előző, de már kezdődik is a következő. És üt. A szöveg kicsit sem old a hangulaton, és most a dallam is rájátszik. Itt derül ki igazán, ami sejthető volt, hogy itt márpedig zavargás lett... Molotovozással, meg minden egyébbel, 2006 októbere amerikai kiadásban (értsd: nagyobb). És hogy ez a főszereplők közül kit érint meg igazán...? - ¿Viva La Gloria? (Little Girl)
Most már megkérdőjelezi a nyolc számmal ezelőtti felkiáltást. A szövegből néha nehéz kivenni, hogy miért és miben, de Gloria valamiért hazudott, így még magát is megveti. Van ilyan... - Restless Heart Syndrome
Személyes kedvencem az albumról. Belső vívódás, depresszió, bezárkózás, feltekerve maxra, és HIHETŐEN előadva (nem úgy, mint ahogy a myspacecore-emók). És igen, itt a várva várt visszautalás: "You are your own worst enemy / know your enemy", és a dallam is brutálisan bekeményít ezután, abban is visszautalva a "Know Your Enemy"-re. Innentől kezdve még akár ez is lehetne a legzúzósabb szám az albumon, ha nem lenne a... - Horseshoes and Handgrenades
Zúzás ezerrel. "I'm not fucking around" - és tényleg. Ordítozós-zúzós-pogózós punkrock, tökös szövegek, kemény gitárriffek, lényegében az előző szám témájának a poláris ellentettje. Mondhatni, hogy Christian összeszedte magát. Helyesen. - The Static Age
Másik kedvenc témánk, a fogyasztói társadalom rúgdosása. Kicsit fillerszagú, de nem vészes. Akár külön is hallgatható, egy kis dallamos antikapitalizmus (kíváncsi vagyok, hogyha nem lennének ilyen magasak a jogdíjak, akkor melyik párt kampányrendezvényén hangzana el nálunk... :-) ). - 21 Guns
Háborúellenes szám, egyértelműen, nem lacafacázva. Illeszkedik a hangulatba, kilátástalan, depresszív szöveg, akár Wake me up when september ends 2. is lehetne. A dallama kellemes, fülbemászó, nem hiába lesz single, ugyanis önmagában is értelme van. Bár szerintem kár kiragadni az albumról. - American Eulogy
A dal két részletből áll. Az első "Mass Hysteria" részben visszaköszön a lemezindító, majd szépen illusztrálja a nem túl derűs jövőképet: lázongás, osztályharc, idióta vezetés, stb... a lényeg, hogy kicsit belerúgdos az amerikai társadalomba. Bár mondjuk itt is nyugodtan magunkra vehetjük...
A második "Modern World" címezetű részben illusztrálja, hogy miért is jó megdönteni a rendszert. Kellemes anarcho-punk :-) - See the light
A lemezzáró dal, tipikus "És most mi lesz?"-feeling. A rendszer megdőlt, a fiatalok kibékültek, és most hogyan tovább? Várjuk a folytatást.
Összességében kaptunk tehát 18 remek számot, 1 órában és 9 percben (!!!!, azért ne felejtsük el, hogy még mindig punk rockról beszélünk!), és egy ezerszer is újrahallgatható albumot. Bravo, Green Day, várom a turnét!
*****
Uff, Gerusz voltam.
U.i.: november 6., Bécs. Bazmeg. Az messze van. Időben is, és térben is. A'sszem, lehet spórolni...
Bejegyzések
