Nincs harmadik út - Propagandhi: Supporting Caste (2009)

4 év kihagyás után kb. két hete jelent meg a Propagandhi ötödik sorlemeze, a Supporting Caste. Az ötletes című (a supporting cast = mellékszereplő-gárda, illetve caste= társadalmi osztály kifejezések összevonásából) lemez 12+1 dalt tartalmaz, kb. 50 percben. Ennyit a száraz adatokról. Na de ki fia-borja is az a Propagandhi? A Propagandhi egy kanadai banda. Általában a punk színtérhez szokták őket sorolni, de a zenéjük jóval kiforrottabb, mint egy kvinttologatós kalipunkbandáé, és rengeteg metalos hatás is van benne (pl. Voivod). A punk-vonalat inkább az erősen balos eszmék, és a vegan életmód képviselete erősítik. Na, de lássuk akkor a lemezt!

Ami elsőként feltűnik, az az, hogy mintha el sem telt volna 4 év a Potemkin City Limits-lemez óta (pont ugyanúgy, ahogy a PCL és az azt megelőző lemez közt is kb. ennyi volt). Ez alatt nem azt értem, hogy nem fejlődnek (sőt), hanem hogy átjön, hogy egy nagyon kiforrott, koncepciózus bandával van dolgunk. Talán ezúttal az előző lemez metal/punk aránya most a punk irányába tolódott. A két énekes közül a gitáros Chris énekel többet, viszont a nyitódal a basszerod Toddé, és hát a Night Letters a lemez egyik legjobb nótája! A harmadik Tertium Non Datur és a lemez legfogósabb dala, a Dear Coach's Corner is kurva jók (érdekes, nálam pont a címadó nem ütött akkorát), mind zeneileg, mind szövegileg. Ez utóbbi például olyan szólóval és utána olyan döngöléssel nyit, hogy öröm hallgatni! A This Is Your Life egy egyperces dühroham, ilyen volt már a korábbi lemezeken is (Fuck The Border, Superbowl Patriot). A lemez első fele tehát nagyon erős, viszont a második fele annak ellenére, hogy szintén jó, az első "félidőhöz" nem igazán ér fel. Jó, talán a The Banger's Embrace zúzdája igen. Illetve a szövegek végig kiemelkedően magas színvonalúak, odamondogatósak, de kellő humorérzék szorult a srácokba ahhoz, hogy ne váljon prédikálóssá. Erre a legjobb példa talán a hatos Human(e) Meat (The Flensing Of Sandor Katz), ami arról szól, hogy hősünk hogyan mond le a vegetarianizmusról, és hogy első "húsevő lakomájául" nem mást kíván elfogyasztani, mint a húsevést "hirdető" Sandor Katz-ot... :)

A félig-meddig instrumentális Last Will And Testament után a több perc csöndet meg nyugodtan tekerjük át, és kacagjunk egy jót a bónusz feldolgozáson:)

A Propagandhi tehát ritkán ad ki lemezt, de azok mindig nagyot szólnak. Év végi top 10-ben a helye!

Ingyenzene: Lipona

A Lipona teljes egészében letölthetővé tette a vadi új EP-jét (Pigeonholed) itt. Töltsétek le, hisz igen jóféle!

Unalomkultusz - Static-X: Cult Of Static (2009)

Itt az új Static-X lemez. Akinek ez kell, vegye, vigye.

Nem csinálok belőle titkot, nekem ez hatalmas csalódás. Pedig a banda első két lemezét kifejezetten kedvelem ma is, a viccesen kőbuta döngölést Ministry-s indusztriál témákkal és néha elszállós elektronikával keverő Machine pl. nagy ifjúkori kedvencem volt. A dallamosodó Shadow Zone-t már nem tudtam igazán megkedvelni, de pár jó szám ott is volt. A tavalyi koncertlemeznél viszont már egyértelmű volt, hogy a banda hanyatlik, konkrétan az új dalok teljesen egybefolytak. Na, ez tetőzik az új lemezen. Maga az alapelképzelés (viccesen primkó döngölés) ugye nem rossz, az első pár lemez (meg a nagy előd Ministry munkásságának nagy része) konkrétan erre épül, de ez?... A négyes trackben (Hypure) tetőzik mindez, konkrétan percekig egyetlen hangot, egyetlen tempóban reszelnek. De mindegyik szám kb. egyetlen téma ismételgetéséből áll, illetve jó esetben a refrénnél egy másik is van. Ráadásul önmagukat reciklálják, ami pedig mondjuk az első lemezen tök frissen hatott, mára lejárt szavatosságú. Iszonyat monoton, unalmas lemez. A klasszikus metalt idéző gitárszólók pedig kimondottan idegenül hatnak.

Hát bocs, srácok, nálam ez nagyon nem talált. Talán majd a következő. De azon vegyétek észre, hogy már nem 2002 van.