Baltát az arcba! - Cannibal Corpse: Evisceration Plague (2009)

Mit is tudnék írni a leendő 2009-es toplistám egyik esélyeséről, és az azt megálmodó zenekarról? A Cannibal Corpse -leegyszerűsítve- a death metal AC/DC-je. Mint a jó bor, idővel csak jobbak lesznek. Kisebb-nagyobb finomításokkal, kísérletezgetéssel (és egy Scott/Johnson-szintű énekesváltással, amikor George Fisher bejött a képbe '96-ban), de ugyanazt a zenét játsszák immár sokadik lemezükön. Hogy milyen zene is ez? Kő death metal, az oké, de mit is takar ez pontosan? Brutális, technikás, döbbenet tempóváltásokkal megbolondított zúzda, a szokásos képregényszerűen tufa, véres-belezős szövegekkel. Erre az éneke... bocsánat, hörgőgép George Fisher helyenként már-már hihetetlenül gyors, de (a műfaj keretein belül) nagyon is tisztán érthető szövegmorgása csak felteszi a koronát. Ráadásul igazi dalokat tudnak írni, hangulata van a lemeznek, nem csak témák egymásutánisága - Tessék csak meghallgatni a címadót, vagy a nyitó Priests Of Sodom-ot, avagy a záró Skewered From Ear To Eye-t! Aki meg azzal jön, hogy na jó, de az AC/DC-párhuzam arra is igaz, hogy ugyanazt a lemezt ítják meg évek óta - egyrészt kit érdekel? Másrészt ők ezzel láthatóan tisztában vannak, és előnyükre tudják fordítani. Munkásságuk ismerőjeként nem tudtam nem elmosolyodni az Evidence In The Furnace (bizonyítékok a kemencében) dalcímen - úgy tíz évvel ezelőt már szóba került a hulláktól való megszabadulás problematikája (Disposal Of The Body c. szám)... Szóval, hallgassátok bőszen, mert igen jóféle muzsika ez!