Green Day: 21st Century Breakdown - Odabasz!

Nos, a véleményem az albumról nagyon röviden, tömören, velősen kiolvasható a post címéből is :-)

De fejtsük csak ki...

Vagy 5 éve nem adtak ki albumot. Nos, megérte várni. Az új album több, mint egy szimpla Green Day-album, egész konkrétan egy punk-rock-opera. Mintha összezárták volna a Pink Floydot és a Green Dayt egy cellába és megmondták volna nekik, hogy addig ki se jöhetnek, amíg nem írnak egy olyan lemezt, ami mindkét zenekar rajongótáborának bejöhet (lehet, hogy ezért tartott 5 évig? :-) ). Sikerült.

Éppen ezért érdemes végighallgatni legalább egyszer a számokat sorban, hiszen egymásra épülnek. Meg aztán még egyszer. Utána egyszer full hangerőn, hallja csak a szomszéd! Utána egyszer halkan, figyelve a szövegre. Utána még egyszer. Meg még egyszer...

Honnan is kezdjem? Mondjuk kezdjök a számonkénti boncolással!

1. Song of the Century
   
   Röpke bevezető, kissé Fallout-hangzással. Nagyon komoly, még a The Ink Blots is megirígyelhetné :-) Nagyon kellett a lemezre, megad egy alaphangulatot.


2. 21st Century Breakdown
   
   Ez pedig az alaphelyzetet adja meg. Tömören a mai húszéves generáció alaphangulatát. Magyarán hogy szánalmas senkiknek érzik (érezzük?) magu(n?)kat. Erőteljes szám, sok igazság van benne még nekünk is, csak helyettesítsük be Nixont mondjuk Antallal, 1969-et a Ratkó-korszakkal, július 4-et pedig augusztus 20-szal. És persze Amerikát Magyarországgal.


3. Know Your Enemy
   
   Az album eddigi "leggríndéjesebb" száma, laza, punk rockos, friss, tempós - ugyanakkor egy későbbi szám által teljesen más megvilágításba fog kerülni. Vigyázó szemeiteket a bűvös 13-asra vessétek! Ha pedig figyeltetek a szövegre, láthatjátok, hogy az bizony NEM lazapunkrock.


4. ¡Viva La Gloria!
   
   Erős váltás, legalábbis az első taktus az előzőhöz képest biztosan. Kellemes kis zongora-aláfestés, dallamos, szinte már nyálas lenne, ha nem ismernénk az irónia fogalmát. Majd a harmadik versszak után visszavált pörgősre; jót tesz a számnak. A cím jelentése spanyolul: "Éljen a dicsőség!", illetőleg (ha nem lenne ott a "la") éljen Gloria! Megjegyzés: Gloria a lemez egyik főszereplője (ha már rock-opera, vagy mi a fene...), idealista, ámde kissé naív.


5. Before the Lobotomy
   
   És megintcsak lassú dallam, az egész szám az előző albumról a "Give Me Novocaine"-t idézi. Mondjuk nem véletlen, a téma is kissé hasonló, menekülés a Zélet elől az önkívületbe. Az itt emlegetett Christian a másik főszereplő. Önpusztító, becsapott, sebzett, stb... Ja, ő és Gloria járnak.


6. Christian's Inferno
   
   Az eleje zúz, de nagyon. Piszok dühösen indul a szám, és később sem lazít túlzottan, amikor Christian monológjai vannak. A külső narratíva már lightosabb punk-rock, a kettő közti instrumentális részeket pedig egy-két metálbanda is megirigyelhetné. Az egyik kedvencem a lemezről.


7. Last Night On Earth
   
   Andalító, szerelmes szám - minimális irónia, maximális elkeseredettség. Na igen, a Green Day képes arra, hogy úgy énekelje: "My beating heart belongs to you", hogy közben a dal maga nem válik túl nyálassá. Azért kicsit az, de illik az albumba, feloldja az előző szám hangulatát.


8. East Jesus Nowhere
   
   Ééééés megérkezett a finom(?), burkolt(?) egyházkritika. Az elején jó kis effekt, rádiótekergetés, amíg rá nem bukkan valami prédikátor műsorára, aki echte fanatikus módon sürgeti a visszatérést az atyaszent egyház kebleire. Figyelem, irónia! Ha valaki nem vevő rá (és nem figyel a szövegre), még azt hiheti, hogy az egyház van itten éltetve. Pedig nem. ("Join the choir, we'll be singing / In the church of wishful thinking!")


9. Peacemaker
   
   Akkusztikus bohóckodás? Részben. Az előző szám logikus folytatása? Részben. Ütős? Teljes egészében. Utalás Irakra? Maximálisan. Gázára? Még szöveg szintjén is. Megkésett? Nem, merthogy még Obama sem gondolkozott a szitu rendbetételén...


10. Last of the American Girls
    
    Hm... a "She" és az "Extraordinary Girl" köszön vissza. Ki más lenne ez a lány, mint Gloria? Vidám dallam, depresszív szöveg ("She plays vinyl records singing songs on the eve of destruction", "She will come in first for the end of the western civilization / She's an endless war, she's a hero for the lost cause"). Bírom az ilyen disszonanciát.


11. Murder City
    
    Véget sem ér az előző, de már kezdődik is a következő. És üt. A szöveg kicsit sem old a hangulaton, és most a dallam is rájátszik. Itt derül ki igazán, ami sejthető volt, hogy itt márpedig zavargás lett... Molotovozással, meg minden egyébbel, 2006 októbere amerikai kiadásban (értsd: nagyobb). És hogy ez a főszereplők közül kit érint meg igazán...?


12. ¿Viva La Gloria? (Little Girl)
    
    Most már megkérdőjelezi a nyolc számmal ezelőtti felkiáltást. A szövegből néha nehéz kivenni, hogy miért és miben, de Gloria valamiért hazudott, így még magát is megveti. Van ilyan...


13. Restless Heart Syndrome
    
    Személyes kedvencem az albumról. Belső vívódás, depresszió, bezárkózás, feltekerve maxra, és HIHETŐEN előadva (nem úgy, mint ahogy a myspacecore-emók). És igen, itt a várva várt visszautalás: "You are your own worst enemy / know your enemy", és a dallam is brutálisan bekeményít ezután, abban is visszautalva a "Know Your Enemy"-re. Innentől kezdve még akár ez is lehetne a legzúzósabb szám az albumon, ha nem lenne a...


14. Horseshoes and Handgrenades
    
    Zúzás ezerrel. "I'm not fucking around" - és tényleg. Ordítozós-zúzós-pogózós punkrock, tökös szövegek, kemény gitárriffek, lényegében az előző szám témájának a poláris ellentettje. Mondhatni, hogy Christian összeszedte magát. Helyesen.


15. The Static Age
    
    Másik kedvenc témánk, a fogyasztói társadalom rúgdosása. Kicsit fillerszagú, de nem vészes. Akár külön is hallgatható, egy kis dallamos antikapitalizmus (kíváncsi vagyok, hogyha nem lennének ilyen magasak a jogdíjak, akkor melyik párt kampányrendezvényén hangzana el nálunk... :-) ).


16. 21 Guns
    
    Háborúellenes szám, egyértelműen, nem lacafacázva. Illeszkedik a hangulatba, kilátástalan, depresszív szöveg, akár Wake me up when september ends 2. is lehetne. A dallama kellemes, fülbemászó, nem hiába lesz single, ugyanis önmagában is értelme van. Bár szerintem kár kiragadni az albumról.


17. American Eulogy
    
    A dal két részletből áll. Az első "Mass Hysteria" részben visszaköszön a lemezindító, majd szépen illusztrálja a nem túl derűs jövőképet: lázongás, osztályharc, idióta vezetés, stb... a lényeg, hogy kicsit belerúgdos az amerikai társadalomba. Bár mondjuk itt is nyugodtan magunkra vehetjük...
    
    A második "Modern World" címezetű részben illusztrálja, hogy miért is jó megdönteni a rendszert. Kellemes anarcho-punk :-)


18. See the light
    
    A lemezzáró dal, tipikus "És most mi lesz?"-feeling. A rendszer megdőlt, a fiatalok kibékültek, és most hogyan tovább? Várjuk a folytatást.

Összességében kaptunk tehát 18 remek számot, 1 órában és 9 percben (!!!!, azért ne felejtsük el, hogy még mindig punk rockról beszélünk!), és egy ezerszer is újrahallgatható albumot. Bravo, Green Day, várom a turnét!

*****

Uff, Gerusz voltam.

U.i.: november 6., Bécs. Bazmeg. Az messze van. Időben is, és térben is. A'sszem, lehet spórolni...

Öreg banda nem vén banda - Bouncing Souls: 20th Anniversary Series vol. 1

New Jersey egyik, ha nem "a" leigsmertebb (punk)rockzenekara, a Bouncing Souls idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. 20 év igen szép életkor a zenekarok életében, főleg, hogy minőségi a zene. Ilyen szép évforduló alkalmából ajándék jár, s a banda ad is: 2009-ben a honlapjukon keresztül minden hónap elsején kijön egy új szám, negyedévente pedig kiadnak 1-1 7"-es bakelit kislemezt az aktuális három nótával, meg egy csak a vinylen megjelenő bónusszal. Tehát vol. 4-ig fog menni a sorozat, ez pedig itt az első 3+1 dal. A januári Gasoline rögtön a legjobb a roppant erős négyes közül. A szöveg kicsit cinikusabb a 'Soulstól megszokottnál, a zene pedig tök dinamikus, az egyszálgitáros kezdésől az együttóbégatós refrénig király az egész. a februári We All Sing Along már inkább visszautal a 2006-os Gold Recordra, a szokásos "minden szar, de nem szabad feladni"-típusú szöveggel. A harmadik Airport Security a legpoposabb, kapott is egy bájosan bugyuta klipet, kis középtempós dalocska. A bónusz A Life Less Ordinary kicsit kakukktojás az akusztikus hangszerelésével, nem is annyira bulizós nóta, inkább fejhallgatós-otthonülős, de a maga nemében hibátlan. Mindenki szerezze be a lemezt!

Airport Security videóklip:

The Offspring a Szigeten!

Idézet innen:

"Minden idők egyik legsikeresebb punk zenekara, az old school szemtelenségekkel ötven millió lemezt világszerte elpasszoló kaliforniai The Offspring tavaly nyáron tért vissza Rise And Fall, Rage And Grace című albumával, hogy idén augusztusban a Sziget közönsége előtt is levizsgáztassa lemezének punkzenei ivadékait."

Kötelező.

Uff, Gerusz voltam.

U.i.: az idei Sziget időpontja augusztus 12-17. Hogy a 12. a nulladik nap-e, arról fogalmam sincs. Ja, és a névsor még korántsem végleges.

Nincs harmadik út - Propagandhi: Supporting Caste (2009)

4 év kihagyás után kb. két hete jelent meg a Propagandhi ötödik sorlemeze, a Supporting Caste. Az ötletes című (a supporting cast = mellékszereplő-gárda, illetve caste= társadalmi osztály kifejezések összevonásából) lemez 12+1 dalt tartalmaz, kb. 50 percben. Ennyit a száraz adatokról. Na de ki fia-borja is az a Propagandhi? A Propagandhi egy kanadai banda. Általában a punk színtérhez szokták őket sorolni, de a zenéjük jóval kiforrottabb, mint egy kvinttologatós kalipunkbandáé, és rengeteg metalos hatás is van benne (pl. Voivod). A punk-vonalat inkább az erősen balos eszmék, és a vegan életmód képviselete erősítik. Na, de lássuk akkor a lemezt!

Ami elsőként feltűnik, az az, hogy mintha el sem telt volna 4 év a Potemkin City Limits-lemez óta (pont ugyanúgy, ahogy a PCL és az azt megelőző lemez közt is kb. ennyi volt). Ez alatt nem azt értem, hogy nem fejlődnek (sőt), hanem hogy átjön, hogy egy nagyon kiforrott, koncepciózus bandával van dolgunk. Talán ezúttal az előző lemez metal/punk aránya most a punk irányába tolódott. A két énekes közül a gitáros Chris énekel többet, viszont a nyitódal a basszerod Toddé, és hát a Night Letters a lemez egyik legjobb nótája! A harmadik Tertium Non Datur és a lemez legfogósabb dala, a Dear Coach's Corner is kurva jók (érdekes, nálam pont a címadó nem ütött akkorát), mind zeneileg, mind szövegileg. Ez utóbbi például olyan szólóval és utána olyan döngöléssel nyit, hogy öröm hallgatni! A This Is Your Life egy egyperces dühroham, ilyen volt már a korábbi lemezeken is (Fuck The Border, Superbowl Patriot). A lemez első fele tehát nagyon erős, viszont a második fele annak ellenére, hogy szintén jó, az első "félidőhöz" nem igazán ér fel. Jó, talán a The Banger's Embrace zúzdája igen. Illetve a szövegek végig kiemelkedően magas színvonalúak, odamondogatósak, de kellő humorérzék szorult a srácokba ahhoz, hogy ne váljon prédikálóssá. Erre a legjobb példa talán a hatos Human(e) Meat (The Flensing Of Sandor Katz), ami arról szól, hogy hősünk hogyan mond le a vegetarianizmusról, és hogy első "húsevő lakomájául" nem mást kíván elfogyasztani, mint a húsevést "hirdető" Sandor Katz-ot... :)

A félig-meddig instrumentális Last Will And Testament után a több perc csöndet meg nyugodtan tekerjük át, és kacagjunk egy jót a bónusz feldolgozáson:)

A Propagandhi tehát ritkán ad ki lemezt, de azok mindig nagyot szólnak. Év végi top 10-ben a helye!

Ingyenzene: Lipona

A Lipona teljes egészében letölthetővé tette a vadi új EP-jét (Pigeonholed) itt. Töltsétek le, hisz igen jóféle!

Unalomkultusz - Static-X: Cult Of Static (2009)

Itt az új Static-X lemez. Akinek ez kell, vegye, vigye.

Nem csinálok belőle titkot, nekem ez hatalmas csalódás. Pedig a banda első két lemezét kifejezetten kedvelem ma is, a viccesen kőbuta döngölést Ministry-s indusztriál témákkal és néha elszállós elektronikával keverő Machine pl. nagy ifjúkori kedvencem volt. A dallamosodó Shadow Zone-t már nem tudtam igazán megkedvelni, de pár jó szám ott is volt. A tavalyi koncertlemeznél viszont már egyértelmű volt, hogy a banda hanyatlik, konkrétan az új dalok teljesen egybefolytak. Na, ez tetőzik az új lemezen. Maga az alapelképzelés (viccesen primkó döngölés) ugye nem rossz, az első pár lemez (meg a nagy előd Ministry munkásságának nagy része) konkrétan erre épül, de ez?... A négyes trackben (Hypure) tetőzik mindez, konkrétan percekig egyetlen hangot, egyetlen tempóban reszelnek. De mindegyik szám kb. egyetlen téma ismételgetéséből áll, illetve jó esetben a refrénnél egy másik is van. Ráadásul önmagukat reciklálják, ami pedig mondjuk az első lemezen tök frissen hatott, mára lejárt szavatosságú. Iszonyat monoton, unalmas lemez. A klasszikus metalt idéző gitárszólók pedig kimondottan idegenül hatnak.

Hát bocs, srácok, nálam ez nagyon nem talált. Talán majd a következő. De azon vegyétek észre, hogy már nem 2002 van.

Baltát az arcba! - Cannibal Corpse: Evisceration Plague (2009)

Mit is tudnék írni a leendő 2009-es toplistám egyik esélyeséről, és az azt megálmodó zenekarról? A Cannibal Corpse -leegyszerűsítve- a death metal AC/DC-je. Mint a jó bor, idővel csak jobbak lesznek. Kisebb-nagyobb finomításokkal, kísérletezgetéssel (és egy Scott/Johnson-szintű énekesváltással, amikor George Fisher bejött a képbe '96-ban), de ugyanazt a zenét játsszák immár sokadik lemezükön. Hogy milyen zene is ez? Kő death metal, az oké, de mit is takar ez pontosan? Brutális, technikás, döbbenet tempóváltásokkal megbolondított zúzda, a szokásos képregényszerűen tufa, véres-belezős szövegekkel. Erre az éneke... bocsánat, hörgőgép George Fisher helyenként már-már hihetetlenül gyors, de (a műfaj keretein belül) nagyon is tisztán érthető szövegmorgása csak felteszi a koronát. Ráadásul igazi dalokat tudnak írni, hangulata van a lemeznek, nem csak témák egymásutánisága - Tessék csak meghallgatni a címadót, vagy a nyitó Priests Of Sodom-ot, avagy a záró Skewered From Ear To Eye-t! Aki meg azzal jön, hogy na jó, de az AC/DC-párhuzam arra is igaz, hogy ugyanazt a lemezt ítják meg évek óta - egyrészt kit érdekel? Másrészt ők ezzel láthatóan tisztában vannak, és előnyükre tudják fordítani. Munkásságuk ismerőjeként nem tudtam nem elmosolyodni az Evidence In The Furnace (bizonyítékok a kemencében) dalcímen - úgy tíz évvel ezelőt már szóba került a hulláktól való megszabadulás problematikája (Disposal Of The Body c. szám)... Szóval, hallgassátok bőszen, mert igen jóféle muzsika ez!