2009. 05. 21.

Green Day: 21st Century Breakdown - Odabasz!


Borító



Nos, a véleményem az albumról nagyon röviden, tömören, velősen kiolvasható a post címéből is :-)



De fejtsük csak ki...



Vagy 5 éve nem adtak ki albumot. Nos, megérte várni. Az új album több, mint egy szimpla Green Day-album, egész konkrétan egy punk-rock-opera. Mintha összezárták volna a Pink Floydot és a Green Dayt egy cellába és megmondták volna nekik, hogy addig ki se jöhetnek, amíg nem írnak egy olyan lemezt, ami mindkét zenekar rajongótáborának bejöhet (lehet, hogy ezért tartott 5 évig? :-) ). Sikerült.



Éppen ezért érdemes végighallgatni legalább egyszer a számokat sorban, hiszen egymásra épülnek. Meg aztán még egyszer. Utána egyszer full hangerőn, hallja csak a szomszéd! Utána egyszer halkan, figyelve a szövegre. Utána még egyszer. Meg még egyszer...



Honnan is kezdjem? Mondjuk kezdjök a számonkénti boncolással!



  1. Song of the Century

    Röpke bevezető, kissé Fallout-hangzással. Nagyon komoly, még a The Ink Blots is megirígyelhetné :-) Nagyon kellett a lemezre, megad egy alaphangulatot.

  2. 21st Century Breakdown

    Ez pedig az alaphelyzetet adja meg. Tömören a mai húszéves generáció alaphangulatát. Magyarán hogy szánalmas senkiknek érzik (érezzük?) magu(n?)kat. Erőteljes szám, sok igazság van benne még nekünk is, csak helyettesítsük be Nixont mondjuk Antallal, 1969-et a Ratkó-korszakkal, július 4-et pedig augusztus 20-szal. És persze Amerikát Magyarországgal.

  3. Know Your Enemy

    Az album eddigi "leggríndéjesebb" száma, laza, punk rockos, friss, tempós - ugyanakkor egy későbbi szám által teljesen más megvilágításba fog kerülni. Vigyázó szemeiteket a bűvös 13-asra vessétek! Ha pedig figyeltetek a szövegre, láthatjátok, hogy az bizony NEM lazapunkrock.

  4. ¡Viva La Gloria!

    Erős váltás, legalábbis az első taktus az előzőhöz képest biztosan. Kellemes kis zongora-aláfestés, dallamos, szinte már nyálas lenne, ha nem ismernénk az irónia fogalmát. Majd a harmadik versszak után visszavált pörgősre; jót tesz a számnak. A cím jelentése spanyolul: "Éljen a dicsőség!", illetőleg (ha nem lenne ott a "la") éljen Gloria! Megjegyzés: Gloria a lemez egyik főszereplője (ha már rock-opera, vagy mi a fene...), idealista, ámde kissé naív.

  5. Before the Lobotomy

    És megintcsak lassú dallam, az egész szám az előző albumról a "Give Me Novocaine"-t idézi. Mondjuk nem véletlen, a téma is kissé hasonló, menekülés a Zélet elől az önkívületbe. Az itt emlegetett Christian a másik főszereplő. Önpusztító, becsapott, sebzett, stb... Ja, ő és Gloria járnak.

  6. Christian's Inferno

    Az eleje zúz, de nagyon. Piszok dühösen indul a szám, és később sem lazít túlzottan, amikor Christian monológjai vannak. A külső narratíva már lightosabb punk-rock, a kettő közti instrumentális részeket pedig egy-két metálbanda is megirigyelhetné. Az egyik kedvencem a lemezről.

  7. Last Night On Earth

    Andalító, szerelmes szám - minimális irónia, maximális elkeseredettség. Na igen, a Green Day képes arra, hogy úgy énekelje: "My beating heart belongs to you", hogy közben a dal maga nem válik túl nyálassá. Azért kicsit az, de illik az albumba, feloldja az előző szám hangulatát.

  8. East Jesus Nowhere

    Ééééés megérkezett a finom(?), burkolt(?) egyházkritika. Az elején jó kis effekt, rádiótekergetés, amíg rá nem bukkan valami prédikátor műsorára, aki echte fanatikus módon sürgeti a visszatérést az atyaszent egyház kebleire. Figyelem, irónia! Ha valaki nem vevő rá (és nem figyel a szövegre), még azt hiheti, hogy az egyház van itten éltetve. Pedig nem. ("Join the choir, we'll be singing / In the church of wishful thinking!")

  9. Peacemaker

    Akkusztikus bohóckodás? Részben. Az előző szám logikus folytatása? Részben. Ütős? Teljes egészében. Utalás Irakra? Maximálisan. Gázára? Még szöveg szintjén is. Megkésett? Nem, merthogy még Obama sem gondolkozott a szitu rendbetételén...

  10. Last of the American Girls

    Hm... a "She" és az "Extraordinary Girl" köszön vissza. Ki más lenne ez a lány, mint Gloria? Vidám dallam, depresszív szöveg ("She plays vinyl records singing songs on the eve of destruction", "She will come in first for the end of the western civilization / She's an endless war, she's a hero for the lost cause"). Bírom az ilyen disszonanciát.

  11. Murder City

    Véget sem ér az előző, de már kezdődik is a következő. És üt. A szöveg kicsit sem old a hangulaton, és most a dallam is rájátszik. Itt derül ki igazán, ami sejthető volt, hogy itt márpedig zavargás lett... Molotovozással, meg minden egyébbel, 2006 októbere amerikai kiadásban (értsd: nagyobb). És hogy ez a főszereplők közül kit érint meg igazán...?

  12. ¿Viva La Gloria? (Little Girl)

    Most már megkérdőjelezi a nyolc számmal ezelőtti felkiáltást. A szövegből néha nehéz kivenni, hogy miért és miben, de Gloria valamiért hazudott, így még magát is megveti. Van ilyan...

  13. Restless Heart Syndrome

    Személyes kedvencem az albumról. Belső vívódás, depresszió, bezárkózás, feltekerve maxra, és HIHETŐEN előadva (nem úgy, mint ahogy a myspacecore-emók). És igen, itt a várva várt visszautalás: "You are your own worst enemy / know your enemy", és a dallam is brutálisan bekeményít ezután, abban is visszautalva a "Know Your Enemy"-re. Innentől kezdve még akár ez is lehetne a legzúzósabb szám az albumon, ha nem lenne a...

  14. Horseshoes and Handgrenades

    Zúzás ezerrel. "I'm not fucking around" - és tényleg. Ordítozós-zúzós-pogózós punkrock, tökös szövegek, kemény gitárriffek, lényegében az előző szám témájának a poláris ellentettje. Mondhatni, hogy Christian összeszedte magát. Helyesen.

  15. The Static Age

    Másik kedvenc témánk, a fogyasztói társadalom rúgdosása. Kicsit fillerszagú, de nem vészes. Akár külön is hallgatható, egy kis dallamos antikapitalizmus (kíváncsi vagyok, hogyha nem lennének ilyen magasak a jogdíjak, akkor melyik párt kampányrendezvényén hangzana el nálunk... :-) ).

  16. 21 Guns

    Háborúellenes szám, egyértelműen, nem lacafacázva. Illeszkedik a hangulatba, kilátástalan, depresszív szöveg, akár Wake me up when september ends 2. is lehetne. A dallama kellemes, fülbemászó, nem hiába lesz single, ugyanis önmagában is értelme van. Bár szerintem kár kiragadni az albumról.

  17. American Eulogy

    A dal két részletből áll. Az első "Mass Hysteria" részben visszaköszön a lemezindító, majd szépen illusztrálja a nem túl derűs jövőképet: lázongás, osztályharc, idióta vezetés, stb... a lényeg, hogy kicsit belerúgdos az amerikai társadalomba. Bár mondjuk itt is nyugodtan magunkra vehetjük...

    A második "Modern World" címezetű részben illusztrálja, hogy miért is jó megdönteni a rendszert. Kellemes anarcho-punk :-)

  18. See the light

    A lemezzáró dal, tipikus "És most mi lesz?"-feeling. A rendszer megdőlt, a fiatalok kibékültek, és most hogyan tovább? Várjuk a folytatást.



Összességében kaptunk tehát 18 remek számot, 1 órában és 9 percben (!!!!, azért ne felejtsük el, hogy még mindig punk rockról beszélünk!), és egy ezerszer is újrahallgatható albumot. Bravo, Green Day, várom a turnét!



*****



Uff, Gerusz voltam.



U.i.: november 6., Bécs. Bazmeg. Az messze van. Időben is, és térben is. A'sszem, lehet spórolni...