Várod, hogy megmagyarázza - Heaven Street Seven: Jazz (2008)

2008 - mint már volt róla szó - baromi erős év volt zenei szempontból, az extrém metaltól a laza pop/punkig minden műfajban jöttek ki méregerős anyagok. Magyaroszágon is sok jó lemez jelent meg (és fog még megjelenni...), többek közt a hazai indie/alter/britpop (melyik is?) keresztapái, a HS7 is új lemezzel jelentkezett, Jazz címmel. (ami ezen a héten ingyen és bérmentve letölthető innen)

Hát, ha van megtévesztő lemezcím, akkor ez az, mert jazz nem sok van a lemezen (kivéve azt a csodaszép Gretsch gitárt, amit a felvételekhez használtak:-) ), inkább klasszikus HS7 lemez lett ez is, főleg a legutóbbi, 2006-os Tudom, hogy szeretsz titokban gitározós vonalát viszi tovább. Valamint azt a hagyományt is tartják, hogy -mint minden rendes poplemez- ez is kettéoszlik kiemelkedően jó, és többé-kevésbé töltelékszámokra (amelyek nem feltétlenül rosszak!!). Előbbiek közé tartozik a nyitókettes, a rockos Jazz és a popos, jópofa szövegű Szia (A dalok egyébként legtöbbször az énekes/gitáros Szűcs Krisztián szövegein és énekén állnak vagy buknak, ami jobb pillanataiban zseniális, a rosszakban meg hajmeresztően kretén), illetve a negyedik Magyar Világsztár, amiben az ironikus "kvázi-népzenés" dallamaival meg a szöget fejé találó (leírta már valaha valaki ezt a kifejezést így?...) szöveg ("Sajnos eladtad a partizánt is a kurtizánnal, kettő az egyben") nagyon el van találva, ha van isten a földön, ez is akkora sláger lesz, mint anno a Dél-Amerika! A Hullik a zápor nem is lenne rossz, csak nekem kissé túlságosan is emlékeztet az Ez a szerelem c. dalra két lemezzel ezelőttről... A Zombik fényes nappal a szörnyű cím ellenére egy nagyon okosan megírt dal, a Ne menj vissza meg tök fülbemászóan akusztikusgitározós, szóval a lemez közepe sem ül le. A Paradicsom nekem már egy kicsit túl fárasztóan elvontkodó, a Fél lábbal a zsírban meg iszonyú komolytalan, viszont a magyarul nem tudó haverjaimnak biztos ezt a nótát mutatnám meg először, annyi apró kis hülyeség, zenei poén van benne, hogy hajjaj! A záró Távolság - Egoista dalkettős meg klasszikus HS7 számok, kellemesen vezetik le a lemezt, de igazából semmi extra. Mondjuk hosszabb utazásnál mindenki vigye magával, tök jó lesz ezt hallgatni, miközben bámuljátok a tájat. :)

Mindent összefoglalva, nagyon fasza, pörgős lemez lett, csak nem szabad véresen komolyan venni. Letölteni mindenképp érdemes, személy szerint pedig én már meg is rendeltem, hogy teljes legyen a hs7-sor a polcon :)