Mi, a tömegek - Mudvayne: The New Game (2008)

Kissé félve veselkedtem neki jelen írásunk tárgyának hallgatásának. A Mudvayne mindig is az egyik kedvenc csapatom volt az 5-6 évvel ezelőtti "nu-metal" vonulatból (az idézőjel azért van, mert jobb híján oda szokták besorolni őket, pedig ők azért zeneileg túlmutatnak ezen), viszont a 2005-ös Lost And Found album csalódás volt számomra. 2-3 kiemelkedő dalon kívül az album egésze felejthető volt - régebben ez az arány fordítva volt. Aztán tavaly kijött a ritkasággyűjtemény/válogatás By The People, For The People, és az azon hallható Dull Boy c. új szám telibe talált, hogy azóta nagy reményekkel vártam az albumot. És hogy beigazolódott - e mindez a The New Game-el? A válasz: Maradéktalanul.

Az említett Dull Boy itt is helyet kapott (a 8-as trackben), és tulajdonképpen jól összefoglalja az egész lemezt:

-A korábbiakhoz képest egyszerűbb szerkezetű, de piszok fogós dalok, az eddiginél több Rock'n'roll-hatással;
-Goromba, de mégis dallamos, fogós témákat hozó ének
-Pengeéles gitárok, lüktető, technikás dob/basszus játék;

Nálam ez így telitalálat, na. Persze, itt is vannak jobb és kevésbé jó dalok, de az általános színvonal jóval magasabb, azaz a gyengébb dalok is simán megállják a helyüket, meg hát ha 11-ből 8 nóta kurva jó, akkor hol a probléma? Ráadásul az album felépítése is ügyes: Két "slágeresebb" téma (Fish Out Of Water, Do What You Do) után egy nehezebben emészthető,goromba és/vagy inkább a hangszeres játékra építő téma (A New Game), kb. ez a séma ismétlődik. A Scarlet Letters egy (önmagukhoz képest) kicsit emészthetőbb dolog, a Dull Boy itt is gigasláger, a lemezzáró We The People meg annyira jó csattanója az egész albumnak, hogy az ember önkéntelenül nyomatja is ismétlőre.

Szóval nálam ez az év végi meglepetés-befutólemez, csak ajánlani tudom!

Dull Boy videó (egyik a sokból):



Do What You Do videó: